Puha, rugalmas szökkenéssel –amire csak én vagyok képes -, leugrottam a fáskamra tetőjéről. A friss, zöld pázsiton a színes ablakokkal díszített zárt folyosóra iramodtam, ahol végre megnyugodtam. Kérdezhetnék miért? Miért voltam nyugtalan? Izgatott? Enyhe kérdés… Kővel dobáltak! Az utcakölykök a kezükbe akadt göröngyökkel, kövekkel dobáltak, amíg az egyikük bevert egy ablakot. Pontosan azt az ablakot, amely mögött szerelmem üldögélt. Képzelem, hogy megijedhetett szegény. A ház asszonya rikácsolva kirohant, de azt már messziről hallottam. A gyrekek persze szertefutottak. Végül még én lettem volna a hibás…

A zárt folyosó hűvösében egy szögletben meglapultam és félig lezárt szemhéjam mögül szokásomhoz hűen figyeltem az eseményeket.

Nyílt a folyosó bejárati kapuja. Megjelent egy fehér kalapos vgy sapkás, magam sem tudom miféle tökfödőt viselő ember, akit kedvencem nem nagy römmel fogadott, habár hozott neki valamilyen tojásszerű ajándékot. Valószínűleg bántotta, hogy amikor az megjelent a nagyok elmentek hazulról. Engem nem zavart. Szívesen hancúroztam vele az udvaron. A kisebbikkel is szerettem volna, de az még a totyogás fázisában volt.

Egyik estefelé azután nagyot változott a világ. Különösen morajlott, zúgott az ég, a kuyák ijedten ugattak… A környezetem egyre nyugtalanabb lett.Számomra továbbra is külön főztek, de az általános hangulat rám is átragadt. Nem szenvedtem semmiben hiányt, de óvatos lettem, gyanakvó, furcsa előérzet fogott el… Olykor-olykor odasettenkedtem szerelmem ablaka alá, hátha meglátom. Nem tudtam miért nem ül többé az ablak mögött? Olyan terveket forgattam a fejejemben, hogy megszöktetem, elszökünk egy nyugodtabb helyre, ahol nem zúgnak folyton a szirénák és este nem ugat a város minden kutyája.

Amikor befogadtak családként kezeltek. A kivilágított díszes fenyő alatt nekem is jutott ajándék. A gyerekek bontogatták a csomagokat, egyszer csak odahívtak és átadták a nekem szánt ajándékot. Éreztem a jelenlévők szeretetét. Hát most hagyjam el őket? Érzem ők is kétségek közt vergődnek – menni vagy maradni?

Az ember, a gazda nincs itthon, amikor rövid időre megjelenik, főleg tisztálkodik, azután újra eltűnik.

Amúltkor tüzet gyújtottak az udvaron, nélküle. Illatos sült szalonnaszag terjengett. Tisztes távolból figyeltem őket. Nem voltak vidámak. mondanomsem kell, én is kaptam a finom falatokból. Azután ez az időszak is elmúlt…

Egy napon elkezdték bontaíni a köryező házakat. Valószínűleg mi is sorra kerültünk, mert elköltöztünk. Új helyünkön sorstársaim nem fogadtak be. Irigy féltékenységükben még tetlegességre is sor került. Megvédhettem volna helyzetenet, de minek? Amikor befogadtak teljesítettem kötelességemet. Az új helyen már nincs rám szükség. A gyerekek felnőttek mindenki megy a maga dolga után… Elhatároztam visszamegyek valamikori lakóhelyemre, ami ma már másképp néz ki, de hátha fellelem szerelmemet az egykori ablak hiányában is…

Jaj, még be se mutatkoztam. Cimet vagyok, kóbor kandúr, elzüllött
háztetőzenész.

(2016.junius 22.)